Pilica és Halál kijutottak és Pilica házában ébredtek fel! Pilica kifutott az erkélyre és látta ahogyan szépen lassan lemegy majd a nap.
- Szép látvány nem igaz? A föld napját látni újra és újra lemenni majd felkelni.
- A legszebb látvány.
- Örülök annak hogy épségben kijutottunk.
Pilica ekkor átölelte Halált. Könnyekbe lábadt a szeme.
- A te érdemed az egész. Én nem tettem hozzá...
- A próbák része voltál te is. Te miattad és miattam kerültünk be mégis kijutottunk mert érdemesek voltunk rá.
- Köszönöm az elismerő szavakat.
- Már csak egy kérdés van.
- És pedig?
- Maradsz vagy velem jössz?
- Ha maradnék ugyanaz a szokatlan életem lenne. Bár megváltoztatott a bentlét annyi szent szóval már nem lenne ugyanaz. Úgyhogy inkább veled tartok.
- Ha ezt teszed mindenki el fog felejteni aki valaha ismert rajtam kívül. Így is vállalod döntésed következményeit?
- Természetesen.
- Akkor halj meg és éledj újjá mint örök hű segédem és velem örökké és szolgálj nékem életed már a múlté és mikor ez leveted mutatja meg új kezdeted. Támadj fel Pilica a Halál segédje.
Pilica kinyitja a szemét. A tükörbe néz és a szeme vörös lett.
- Mehetünk?
- Mindjárt csak egy perc.
Pilica ekkor elmegy a szobába.
- Drága Testvérem! Meg foglak találni bármibe is kerüljön. Teljen el nap, hónap vagy év az biztos hogy a nyomodban leszek majd és kereslek amíg meg nem talállak. Ez legyen hű esküm, mindhalálig.
Pilica és Halál elmentek a Halál birodalmába. Csak annyit tudunk hogy ott élnek de hogy meghaltak-e? Ez jelenleg ködbe burkolózik akárcsak ez a történet.

                                                                               VÉGE?